(Készítette: Dr. Koltai Mária a Pszichoterápiás Tanács részére)

A családterápia az 50-es években született az USA-ban a rendszerelmélet és kibernetika bázisán. Kialakulásában és elterjedésében szerepet játszottak a fentiek mellett a pszichoanalízis, a csoportterápia és a kommunikációelmélet kutatási eredményei. A XX.sz.második felében széles körben elterjedt Európában és a világ minden részén. A kapcsolati tényezők figyelembe vétele és rendszerszemléletű gondolkodás paradigmaváltást képviselt az egyéni, intrapszichés megközelítéshez képest. 

Magyarországon 1989-ben az MPT családterápiás munkacsoportjának tevékenysége után alakult meg a Magyar Családterápiás Egyesület, amely ma is a hazai képzés, továbbképzés és családterápiás tevékenység koordinálója, jelentős külföldi társszervezetek partnere (EFTA, IFTA).

A rendszerszemléletű megközelítés a családot tekinti a problémák keletkezésének és a terápiás beavatkozás egységének. A terápia fókuszában a család, annak alrendszerei illetve az egyén szignifikáns családi kapcsolatai állnak. A családi kapcsolatokban interakció, kommunikáció révén igyekszik változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban. A családterápiában a tünet illetve a tünethordozó a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli. 

A terápiás iskolák irányultságától függően a család kommunikációs, strukturális, szociokulturális, történeti, érzelmi, etikai rendszerként való koncipiálása jellemzi a terápiás gyakorlatot. A családterápia történetében megjelenő számos irányzat az ezredfordulóra az integrációs törekvésekkel jellemezhető. A strukturális, stratégiás, problémaközpontú, megoldásközpontú, viselkedésterápiás irányzatok mellett jelen vannak a tárgykapcsolati, intergenerációs valamint narratív irányzatok egyaránt a jelenlegi terápiás színtérben.

A családterápia módszertanára jellemző a terapeuta fokozott aktivitása a terápiás folyamat kezelésében. Gyakran használnak különféle akciós technikákat (szoborépítés, pszichodráma, Gestalt technikák, levélírás, imagináció …stb.) és szimbolikus terápiás módszereket (rajzolás, gyurmázás stb.), s adnak a családnak otthoni feladatokat. A családterápia eszköztára rendkívül gazdag, színes és sok szinten mozgatja meg a rendszerfolyamatokat. Különösen a postmodern, narratív irányzatok hatására a család partnerként, saját problémájuk szakértőjeként való elfogadása a terápiás kapcsolat egyenrangúvá alakulását jelzi, a kontextuális terápia pedig a kapcsolatok etikai dimenzióját teszi hangsúlyossá. A hatalmi viszonyok helyett a kapcsolati igazságosság, a nemi- családi szerepek demokratikus felfogása, a reflektivitás kölcsönössége fontos erőforrásai és fejlődési potenciáljai a mai családterápiának.

Családterápiát pszichoterapeuta szakvizsga vagy módszerspecifikus végzettség birtokában végezhetnek orvosok, klinikai szakpszichológusok. Családkonzultáns végzettséggel rendelkezők koterápiában végezhetik (pszichoterapeuta mellett).

A hazai családterápiás központokban, mind Budapesten, mind a vidéki városokban kórházi osztályokon (pszichiátria, gyermekpszichiátria, pszichoszomatikus belgyógyászat, stb.) pszichiátriai gondozókban, családsegítő központokban, alapítványi illetve magánrendelések keretében működnek kiképzett családterapeuták, családpszichoterapeuták. 

A család és párterápiában a terápiás rendszer szoros szupervízióval működik. Általában a kettős vezetés, vagy az átpillantó tükrös team szupervízió, videofelvétel biztosítja a terápiás rendszer szupervíziós lehetőségét.

Az ülések időtartama hosszabb mint egy átlagos pszichoterápiás óra, mivel a terapeutáknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az összes családtag interakcióit (általában másfél óra). Egy családterápiás folyamat általában 6-25 ülésben zajlik a probléma természetétől függő gyakorissággal. Kezdetben hetenkénti, kéthetenkénti majd havonkénti gyakorisággal. Utánkövető ülés lehetséges 6-12 hónappal a folyamat lezárása után. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a kezdetben népszerű stratégiás irányultságok rövidterápiákat felváltják a hosszú távú, mélyebb emocionális átdolgozást is lehetővé tevő terápiás folyamatok. Elterjedőben vannak a gondozói munkába és családsegítés folyamatába illesztett, időzített családkonzultációk, a családi pszichoedukáció, szülőcsoportok is a folyamatszerű családterápia mellett. 

A családterápia speciális hatótényezői: 

• Integráció: számos pszichoterápiás technika, módszer és eljárás alkalmazhatósága.

• Nyilvánosság, átláthatóság, kölcsönös reflektivitás. 

• Rendszerszemlélet: átfogó mintegy transzteoretikus modell, amely a probléma megoldás hatékonyságát kiterjeszti az egyéni nézőponton túlra, illetve a módszerek és technikák integrálhatóságát teszi lehetővé. 

• Fejlődési perspektíva: az egyéni, párkapcsolati, családi életciklus fejlődés keretében az elakadásokkal jellemezhető problémamegoldás természetes eszköze. 

• Szociokulturális kontextus: lehetővé teszi a családot körülvevő rendszerhatások felismerését és kezelését is.

Lehet önálló terápiás módszer vagy kombinálható egyéb terápiás formákkal. Használható egyik vagy másik családtag egyéni terápiájával együtt, illetve kiegészítheti az egyéni pszichoterápiát annak különböző fázisaiban. Kiemelt szerepe van a gyermek – és serdülő pszichoterápiával való kombinációnak. 

Mindazon páciensek számára ajánlható, akik családban élnek, és tünetük, betegségük pszichoterápiával, vagy pszichoterápia és farmakonterápia kombinációjával gyógyítható. 

F 10-19, F 20-29, F 30-39, F 40-48, F 50, F 52, F 62-66, F 81, F 88, F 90-98.

• Ha valamely malignus irreverzibilis trend a család felbomlásának irányába hat.

• Ha az egyik szülő rendszerezett, progresszív paranoid állapotban szenved, vagy korrigálhatatlan destrukciót, kriminalitást mutat. 

• Ha az egyik vagy mindkét szülő képtelen az őszinteségre, a hazugság és hamisság hatja át a családot.

• Bizonyos valós családi titkok esetén.

• Merev ellenséges kulturális, vallási vagy egyéb előítélet ezen terápiás intervencióval szemben. 

• Extrém merev ellenállás néhány családtagban, amelynek az áttörése pszichózist vagy pszichoszomatikus krízist indukálhat.

• Valamely szervi betegség vagy más akadály, ami kizárja egyik vagy másik családtag részvételét.

Speciálisan kialakított helyiség, egyirányú tükör, videó és zártláncú tv-rendszer. A videó felvételhez a család írásos beleegyezése szükséges.

Andersen, T. (1987) „The reflecting team”: Dialogue and meta-dialogue in clinical work, Family Process, 26 (4), 415-428

Anderson, H. Goolishian H. (1986) Problem determined systems: Towards transformation in family therapy, J.Strategic and Systemic Therapies 5(4) 1-11

Boscolo, L. Cecchin, G. Hoffmann L. Penn P. „Milan Systemic Family Therapy, New York: Basic 1987.

De Shazer, S. (1988) Clues: Investigating Solutions in Brief Therapy. New York Norton. 

Greeno C. (2003) Measurement: How Do We Know What We Know? Topic One: Validity Family Process 42(3) 433-435 

Rátay Cs. (2003) Visszapillantás és hatásvizsgálat. MCSE XVII. Vándorgyűlése Pécs (előadás)